Bitef

megszerezte a hatalmat, megvalósította a tudatos gonoszságot. Erzsébet, az anyja kimondta súlyos vádjait s 111. Richárd válaszaiból kiderült, tisztában van önmagával. Az »ismerd meg önmagad« büszke görög parancsát 111. Richárd rettenetes következetességgel hajtotta végre. Minden egyes gonosztettel közelebb került önmagához. Most már nem a tettekben, hanem egy állapotban ismerjük meg. Ekkor fedezzük fel igazán összetett lényét. Kirajzolódott a richárdi kozmosz, a »nagy theatrum«, amelyre fenyegetően tekint le a Globe Színház váza. A mirákulumok szabályai szerint többször újra lehet játszani elmúlt, már lezajlott eseményeket. Az előadás részeként megismétli a történteket. Előbb azonban Aleksandar Cvjetkovié, mint 111. Richárd, némán végigvánszorog a hosszú úton. Szenvedve, borzalmas fizikai megfeszítések árán teszi ezt. A bűn útja nem könnyű. Heller Ágnes Richárd embermegvetéséről beszélt, nem tagadva, hogy ennek van némi alapja is. Richárd a legtehetségesebb és a legbátrabb fiú volt a családban, a koronát mégis testvérei kapták, akik elkótyavetyélték azt. A testvérek végül is azokkal kötöttek szövetséget, akiknek részük volt, kisöccse meggyilkolásában. S Heller ezek után is csak az embermegvetőt, a minikus gonoszt, a morális szörnyeteget látja ebben a figurában. A szabadkai előadás nem követi e

RIČARD 111/PHOTO RADOVAN BELESUN

hagyományos értelmezés fonalát. A Ljubiša Ristié rendezésében látott előadásban nem az embermegvető, a démonikusan gonosz hős jellemrajza fontos, hanem az ilyen élet súlya, terhe, szenvedése, s a megváltástól való szorongás. A Shakespeare-drámában van ugyanis egy rejtélyen vonás: hogyan lehetséges, hogy az a hős, aki oly tisztán látja önmagát és környezetét, ennyire tudatosan vállalja megsemmisülését, a bukást, miért rohan kétségbeesetten a vesztébe? Vagy pedig arról van szó, hogy a megváltás útjai sokkal bonyolultabbak, s sokszor a gonoszságon vezetnek át? Többszólamú kérdésekből alakul ki ez az előadás. Ezért Ljubiša Ristié nem csak a hatalomért vívott esztelen harc borzalmairól kívánt beszélni, s nem is csak a gonoszság

mentális tulajdonságairól, hanem 111. Richárdban metafizikus és tragikus hőst fedezett fel. Olyat, aki megszenvedi az életét, aki a gonoszságot a szabadság formájaként vállalja. Ez hódította meg, amikor megvalósította az öncélú gonoszságot. »Szabadnak lenni annyit jelent, mint megszüntetni a célt« - írta Albert Camus. Az előadás drámai ereje abból következik, hogy a cél nélküli szabadság poklát mutatja meg. Ebben ismerhető fel a mai utalások rendszere is: a szabadságot úgy árulják el, hogy céltalansággal ruházzuk fel, ezzel tesszük kényelmessé. Visszatérve Camushoz: »a vér láthatatlan lett« »a legostobább bűnöző frissítőleg hat nagyon értelmes hóhérai mellett«. Richárdnak van sorsa, de mégis az »ódium fatti« embere, mert nem kíván magának akármilyen életet; a bűn kalandora előbb lesz gonosztevő a szabadságban, mint »értelmes hóhér« szabadság nélkül. »Nincs Shakespeare-nek még egy darabja, amely engem ennyire a görög tragédiákra emlékeztetne« - írta Friedrich Schiller Goethének. S hogy a görög tragédia szelleme újra érzékelhető legyen, meg kellett mutatni a vért, a tüzet, az emberi élet, a vágy, az emberi szabadság elementáris kétértelműségét. Ristié dramaturgiai/rendezői problémáját abban látjuk, hogy a shakespeare-i történet minél tisztább tragikus fényt

kapjon. Ennek érdekében a dráma cselekményszerkezetének történelmi dimenzióját a mítosz felé fordította. Tehát a diakrón jelleget szinkronikusan értelmezte át. Ezért kezdődhetett az előadás a szöveg utolsó szólamaival, amikor 111. Richárd már gyakorlatilag is meghódította a szabadságát. A cselekmény, a motivációk belső szükségszerűsége meglazult, a démonikus kitépte magát a logikai összefüggésekből, s a Shakespeare-szöveg minden részlete a richárdi »út« tragikumának tömör kifejezését szolgálta. A részletek, a gondosan kifejtett magyarázatok helyett az út metaforája került előtérbe. Ebben az értelmezésben, mint már jeleztük, Richárd nem lehet csak politikai cselszövő, aki a hatalomért vívott harcban minden eszközt megenged magának. Nem lehet az

RIČARD 111/PHOTO RADOVAN BELESLIN